A folytatás...

Eltelt 1 hónap, de nem tűntem el, hanem nyári szüntet tartottam.

A Legenda folytatása bizonytalan. Kell hozzá a szikra, az ihlet, a motiváció és a hangulat.
Időm az lenne éppenséggel rá.

Egy átlagos, kisméretű családi vállalkozás ami földműveléssel foglalkozik az elég sok szabadidőt biztosít az embernek. Így nekem is.

Nem vagyok lusta, de csak akkor szeretek és azt dolgozni/alkotni, amikor megvan az a belső vágy.

Szóval. Van egy másik blogom is, amit 1 hónapja ugyancsak nem szerkesztettem, de az ahhoz szükséges belső vágyam várhatóan ősszel fog beérni. Téma az már most is van hozzá tucatszám.
Íme:

Kreatív Élet Vidéken

A két blog nyelvezete (pl.: műszaki beállítottság, spiritualitás) hasonlít.
Le sem tagadhatnám.
Én voltam az is, akit a Csillagkapu sorozat technológiáról szóló dialógusai is lenyűgöztek O'neill ezredes humora mellet. :)


Így a bejegyzés vége felé még annyit hozzáteszek, hogy a történetírás nem az erősségem.
Az eléggé tág keretek között zakatoló elmém az ami összegyűjtötte a millió forrásból (főként sorozatokból, filmekből, internetes cikkekből illetve néhány számítógépes játékból) származó információ szeletecskéket és megoldásokat.
Könyvekből évente általában csak néhányat olvasok ki és azt is csak az utóbbi pár évben.

Aztán nem csoda hogy fogást talál a történeten bárki is, hiszen ez még csak nem is a hobbim, csak egy fellángolás (kezdete?) volt (talán).

A hobbim például a fenti blog. Sajátos - egyrészt szakmai - nyelvezettel.
Ha érdekel a kreativitás, akkor érdemes oda is benézned.

Köszöntem, hogy végig olvastad.

További Szép Napot!

Tájékoztató a Legendával kapcsolatban

Egyenlőre nem fogok neki egy folytatás vagy egy reboot megírásának néhány személyes ok miatt.
Egyrészt nem sikerült formailag hoznom egy egészséges egyensúlyt. Ennek részben az volt az oka hogy sietnem kellett, mert egyéb ennél sürgősebb feladatot kaptam, a másik pedig hogy túl akartam lenni rajta. Valamit azért ki akartam rakni.

A sürgősebb feladat alatt nem holmi karrierre vagy hasonlóra, hanem létfontosságú dolgokra gondolok, amelyek hosszútávon kifejezetten hátrányosan érintenek, ha nem intézem el azokat.

Dolgozok nap mint nap, de eközben tanulok is arról ami éppen érdekel.
A szabadidőm nagyobbik része tanulásra van fordítva, amit egyébként jó szívvel művelek. Senki sem kényszerít rá.

Koránt sem akarom sajnáltatni magam ezekkel a sorokkal. Nem szokásom.
Van szabad időm, pont amennyire szükségem van. Azonban a szabadidőmben sem mindig vagyok alkotó kedvemben. Kell a pihenés.


Ez az első hosszabb történetem hosszabb távon mindenféle képen ugródeszkaként szolgál.
Hogy mikor fogok újra közzétenni valamit, azt nem tudom.

Alapvetően az az Avatár univerzum hátulütője, hogy nem biztosít elég szabadságot.
Látszik is hogy mindenhol próbáltam tágítani az eredeti történet mátrixát, több helyen ledöntve azt.
Ez néhány embernek nem tetszett, mert ez nem lehet, ez nem odavaló, az másképp volt, a harmadik nem illik a kultúrába, a negyedik pedig teljesen kizárt.
Ez talán így is van. Talán nem. Vagy inkább mindkettő.
Jómagam nem azt állítottam hogy egy Avatár (kép)regényt írok, hanem egy regényszerűséget.
A regények korlátain át kívántam lépni.

/A két Avatár sorozat között is óriási különbség volt, de nem csak technológiailag, hanem gondolkodásmódban is.
Nem az őseinket kell követni, hanem amit ők is követtek./


A történet magyar beütése sem véletlen van. A távol keleti népek kultúrája a magyarokéval közös forrásban gyökerezik.

Zárszóként annyit, hogy az Avatár sorozat egy görbe tükör a világnak.
Le van egyszerűsítve a történet hogy a fiatalabb, de leginkább a tapasztalatlanabb emberek is megérthessék a történet alapvető üzeneteit.
Ezen a leegyszerűsítésen kívántam változtatni, mert sok volt a fehér folt számomra.
A történet esetében a tartalom volt a lényeg, nem a forma. Ezt néhányan észre is vették, ahogy én látom.

Az idő majd eldönti, hogy miként folytatódik ez a legenda.
Minden legendának szokott lenni valami valóságalapja, ezt érdemes szem előtt tartani.

Első fejezet: A kezdetek

Föld Királyság, egy félreeső, Armak nevű falucska.

1 hónappal a köztársaságvárosi csata után.

A rend az elmúlt hetekben elkezdett visszaállni.

Kuvira fegyver letétele után el kellett telni egy egész napnak mire belátták a sörényes hajú katonái, hogy elbukott a vezetőjük radikális terjeszkedési terve.

A rendszer összeomlása után a hatalmi vákuum feszültséget szült az Királyság urbanizált részein.

Míg vidéken, hol a nyájak legelésztek és a földművelés folyt, ott nem volt számottevő a zavargás.

Itt mindig is a természet volt az úr az emberek szemében és ezt az emberek többsége tiszteletben is tartotta.

Egy diktátor sem múlhatja felül a természet erejét.

Az egy utcás Armak utolsó házában lakó Megyer egy levelet vett éppen kézbe arra járó futártól.

A futár minden jót kívánt, majd hirtelen szárnyra kapott és elrepült mint egy fecske.

- Ez már valami... Légiposta, nekem

Valakinek nagyon fontos lehetett ez a levél ha egy újdonsült légidomárt fel tudott fogadni ebben a gondterhelt időszakban - gondolta, majd a ház felé vette az irányt.

A kézbesítés ugyan fennakadásokkal, de már működöt. Köszönhetően annak, hogy nem volt központosítva a rendszer, hanem régiónként szét volt osztva a Királyságban.

Megyer egy legkevésbé sem átlagos 21. életévéhez közelítő srácként kitűnt a korosztályából.

A vidéki levegőn eddig nem fújta össze úgy igazán a szél egy lánnyal sem - nem volt még komoly kapcsolata.

Szüleivel él, érdekli a mezőgazdaság, a technológia, a spiritualitás és van kézügyessége is az új dolgok megépítéséhez. Az alapvetően földművelésből élő falucskában egy kis takaros műhelyt rendezett be magának sikeresen az elmúlt években.

A környék apraja nagyja például csodájára is járt amikor sebes elektromos hajtású szekerével kezdte el szállítani a terményeket.

Ez ő, a falu csodabogárja - tartották róla sokan.

Beért a házba, majd elkezdte nagy hévvel kinyitni a levelet, miközben hangosan elolvasta a rajta látható feliratot: - Karaklán - csak nem - gondolta.

- De IGGEEENN - kiáltott fel hangosan.

- Ezúton értesítjük Tisztelt Megyer Urat, hogy sikeresen felvételt nyert a Karaklán közösségébe mint tanonc. - Részletek a Karaklánhoz való eljutáshoz - Üdvözlettel: A Karaklán vezetősége. - olvasta, gyorsan átfutva a sorokon.

A borítékból kiesett három vastagabb papiros. Három jegy volt az.

Kettő jegy a Maglev vasútra szólt, a harmadik pedig a Karaklán saját léghajó járatára.

Ingyen utazás. Rendes tőlük. Így legalább megmarad a tartalék pénzem - gondolta.

Ezek szerint érdemes volt megírjam azt a tanulmányt a Karaklánnak a léghajók továbbfejlesztésének lehetőségeiről - elmélkedett visszagondolva a 4 hónappal korábban elküldött vaskos - papírokkal teli - borítékjára.

Szépen visszacsomagolta a levelet. 2 nap múlva kell induljon. Addig is össze tud szedni pár dolgot és a szüleivel is közölheti a jó hírt.

...

Másnapra már az egész közösség tudta, hogy Megyer az előkelő és színvonalas Karaklánhoz utazik.

...

Az indulás napja.

Hárman álltak a faluszéli ház ajtaja előtt.

- Sok szerencsét - hangzott el szinte egy időben a szülei szájából.

- Írok majd leveleket. Légvonalban csak 250 km-re utazok innen. - Szólalt fel megnyugtató határozottsággal Megyer.

- Néha majd látogass haza. Tudod hol találsz meg minket. - mondta neki elérzékenyülő hanggal édesanyja.

- Úgy lesz, ebben biztos vagyok - felelte a fiuk.

- Csak óvatosan a fehér szesszel, mert az nem éppen egy búzasör - tette hozzá apja a mondat végén mosolyra forduló ajkakkal.

 - Ezt azt hiszem majd ki kell tapasztalnom - közölte egy tapasztalatlan ifjú hanghordozásával az ifjú.

- Most már ideje lesz indulnom, ha oda akarok érni a Maglev megállóba.

- Viszlát fiam! - Köszönt el édesapja.

- Viszlát édesem! - Búcsúztatta édesanyja.

- Viszlát! Gondolok majd rátok. - Köszönt el végül Megyer a szüleitől, majd elindult a sorsfordítónak ígérkező útjára.

...

Megérkezett a Maglev peronjára.

- Kérjük utasainkat, várják meg amíg a szerelvény teljesen megáll. A szerelvény automatikusan ajtót nyit a felszállóknak. - Hangzott az automata hangosbemondó megafonjából.

- Micsoda új fejlesztés. Fotocellás ajtók. Jól haladnak odafenn az automatizálással. - Röppent fel ámulása közben a gondolat.

Elindult a szerelvény.

Fél óra múlva már át kellett szálljon egy másik szerelvényre, mert még annak az idején a diktátorral szemben lázadó partizánok szabotálták a hadsereg ellátását úgy, hogy néhány kulcsfontosságú Maglev pályát felrobbantottak.

Ezek helyreállítása időt vesz igénybe főleg, hogy az ország éppen egy nagy válságból igyekszik kilábalni.

Átszállt a másik szerelvényre és viszonylag gyorsan eltelt az 2 órás utazási idő, mialatt a helyenként harci sebeket viselő tájat vizslatta.

Megérkezett hát Köztársaságvárosba. A városon már alig látszottak a világszerte elhíresült óriási harc sebei. Sok helyen épülőfélben lévő lakóépületek képe rajzolódott ki.

- Jó és gyors munkát végzett - bizonyára az idomárok hathatós segítségével - a Jövő Ipara vállalat - tűnődött el a látottak alapján Megyer.

A hangosbeszélő megszólalt: - Nyugati pályaudvar végállomás következik. Kérjük utasainkat készüljenek a leszálláshoz.

Két perc múlva már a várostérképet nézte egy a pályaudvaron álló információs táblán.

- Már csak 1 km séta és a légikikötőnél vagyok. - járt a fejében.

15 perc múlva.

- Jó napot! Ez a léghajó indul a Karaklánhoz? - érdeklődött az ifjú.

- Szép napot! Igen, ez lenne az. Milyen beszállókártyája van? - kérdezett vissza a kísérő személynek tűnő egyenruhát viselő nő.

- Ilyen papiros. Nézze csak! - odanyújtja a nőnek.

- Felszállhat, újonc! - válaszolt katonásan.

- Köszönöm! - válaszolt az ifjú és elindult felfelé a rámpán.

A léghajón más újoncoknak tűnő fiatalemberek is voltak.

Csak úgy mint ő, ők is pályakezdőnek néztek ki akik először utaznak a Klánhoz.

- Itt Norman kapitány beszél, a hajó parancsnoka. Helyezzék magukat kényelembe. Egy 2 órás, könnyed utazást követően fogunk előreláthatólag megérkezni a Karaklán kikötőjébe, hála a nyugatias hátszelünknek. Addig is engedjék meg, hogy végigkalauzoljam önöket a repülési útvonalunkat érintő fontosabb nevezetességek bemutatásával.

Megyer gyönyörködött a szebbnél szebb tájakban.

Elvétve lehetett látni háborús sebekkel tarkított területeket.

A vidék, a Királyság éléskamrája nagyobbrészt átvészelte a viszontagságokat, ugyanúgy ahogy az a 100 éves háború idején is történt.

- Ebből a magasságból kitűnően látható, a Maglev pálya építésének előrehaladott állapota. Szükségünk van a nagy sebességű vasutakra, hogy minél előbb újjá épüljön, mi több szebb legyen a Föld Királyság mint volt. - Folytatta a kapitány a mondandóját.

- Megközelítőleg még 2 hónap és elindulhat az első Maglev szerelvény Karaklán fennsíkja felé. Idomárok nélkül 2 évig is eltelne, mire átrobbantanának és stabilizálnának egy akkora hegyen keresztül vezető alagutat, mint ami jelenleg is épül. Ezzel az újfajta vasúttal 1 óra 50 percre rövidül az út oda és vissza egyaránt. Nem kell majd tartani attól, hogy az erős szembe szél lelassítja az áruszállító légi járműveket. - Tette hozzá lezárásként a kapitány.

1 óra múlva.

Odakinn egy óriási kráter volt látható. Sejthetően a partizánok robbantották fel itt is a vasutat.

A rongyos gárda jól láthatóan nem adta meg magát könnyen.

- Annak idején sikerült az utolsó időkig visszatartanunk Kuvira előre nyomuló csapatait.

- A vége felé már lezártunk néhány völgyet és erős oxidálószerrel öntöttük nyakon az elnyomó sereg gépeit az éj leple alatt. Ők úgy látszik nem gondoltak arra, hogy halkan suhanó léghajót építsenek, de pechjükre mi igen. - Mesélt a kapitány.

- Az a két tucat őr csak azt látta, hogy esik az eső, aztán csak reggel szembesültek vele, hogy nem működik semmi. Ugyan mi működik tövig rozsdásan? A rozsdabogár netán? - Felnevetett.

- Úgy látszik van humorérzéke a kapitánynak - elemezte Megyer gondolatban a kapitány viccelődését.

...

Kezdett előjönni benne az a bizonyos érzés, amikor az ember kezd megbízni másokban.

Továbbra is izgatottan várta, hogy mikor tűnik fel a jellegzetes Karaklán fennsík és egy-egy épület a távolban. A többiek tekintetét elnézve, ők is tűkön ültek.

Néhány perc múlva megpillantotta a Klán legmagasabb épületének, a Toronynak a csúcsantennáját.

Valamivel ezután elkezdtek a távoli ködből kirajzolódni egy fennsík körvonalai.

- 15 perc és megérkezünk a fennsíkra. A nyugati kikötőnél fogunk leszállni. Beszéltem rádión Oberonnal. Ő lesz az aki körbevezeti magukatat a Klán területén. - közölte a kapitány.

...

Egyre tisztábban ki lehetett venni a város épületeit és egy léghajó kikötő is feltűnt.

Leszállt a léghajó, kinyíltak az ajtók Elkezdtek leszállni az újoncok.

Megyer nyolc újoncot számolt magán kívül.

Feltűnt egy határozottságot sugárzó férfi zöldes árnyalatú ruhában.

- Szép napot újoncok, engem Oberonnak hívnak és én fogom körbevezetni magukat.

- Errefelé én vagyok az ügyintéző, aki mindenféle ügyekkel szokott foglalkozni.

- Az újoncokat én szoktam körbevezetni.

- Először körbejárjuk a területet, aztán megmutatom a lakhelyüket. Indulhatunk?

- Igen. - Hangzott egyöntetűen a válasz néhány újonctól.

Elindultak.

Oberon körbevezette az újoncokat a Karaklán területén:

A Csarnok:

Kiállítóterem, étkező és közösségi helység is van ebben az óriás építményben.

Ha valami fontos kihirdetni való van, akkor itt szokott összegyűlni a város lakossága.

Maga az épület egy óriási sátorra emlékeztető kinézettel rendelkezett.

A város tanácsa a kupolás felső részen lakik és itt szoktak tanácskozni a várost érintő ügyekről.

A Torony:

Innen sugározzák a Klánrádió adásait, továbbá a helyi lakosságtájékoztató rendszer is innen működik.

A rádió és mikroelektronikai fejlesztéseken dolgoznak itt.

Van továbbá egy nagy hatótávolságú, kétirányú kommunikációt lehetővé tevő rádió is.

Az Iskola:

Az újoncoknak és a haladóknak egyaránt vannak itt előadások.

A hangsúly az elmélet mellett a gyakorlati ismereteken van az oktatásban. A központi oktató elem a kreativitás.

Az Iparház:

Ipari kutató, tervező, tesztelő és gyártói feladatokat látnak el az itt dolgozók.

A mikroelektronikát és a mezőgazdaságit leszámítva itt gyártanak minden ipari cikket ami a Klán területén készül.

A Magház:

Csak mezőgazdasággal és az aköré épülő technológiákkal foglalkoznak itt.

Mezőgazdasági kutató, tervező, tesztelő és gyártói feladatokat látnak az itt tevékenykedők.

A Fényház:

A városka szellemi központja található itt.

Gyakorolnak itt meditációt, idomítást, gyógyászatot, illetve különféle személyiség és önismeret fejlesztő módszereket.

Ez alkalommal rendhagyó módon csak gyorsan vezette körbe az újoncokat Oberon, mert akadt egy előre nem tervezett fontos megbeszélni valója a tanáccsal - ahogy ő fogalmazott.

- Mielőtt még indulnék a tanácshoz, két dolgot kell elmondjak mindenkinek:

- Először is itt vannak a lakosztályok kulcsai. Egyenként két személyesek és természetesen mindenkinek külön lakosztály jár. A kulcsokon látható kód alapján meg fogják találni a sajátjukat, ebben biztos vagyok.

- A másik, hogy holnap mindenkinek el kell látogatnia a Fényházba egy állapotfelmérés, elbeszélés és néhány teszt erejéig. Emiatt viszont nem kell aggódni. Itt nincsenek bukott diákok. Még egy tolószékes, fogékony elmével megáldott tanuló is nagyon sokat tehet a világunkért. A teremtő erő belülről jön és nem kellenek feltétlenül kezek és lábak sem a teremtéshez.

- Az ebéd 12 órakor kezdődik - az órájára pillant - addig van még fél óra.

- Nos... nekem most indulnom kell, de fogunk még találkozni, ebben biztos vagyok. A Csarnok felső szintjén megtalálnak, ha kérdésük van hozzám.

- További szép napot!

- Szép napot! - Felelt a csapat.

- Na, Megyer... most aztán belevetheted magadat a nagy betűs ÉLET-be. - röppent fel a gondolat az ifjú fejében, majd elindult a lakosztálya felé.

...

- Életemben nem ért még ennyi pozitív inger, mint itt egy nap. Vagy csak a lelkesedés szól belőlem? ... Nem számít, mert itt jól érzem magam és ez a lényeg. - futott át Megyer fejében a helyzetértékelés.

Már nagyon várta, hogy másnap belevethesse magát a teendőkbe, úgyhogy le is feküdt aznap időben.

...

Éjszaka arról álmodott, hogy akarata ellenére leugrik a Toronyból és valamilyen rejtélyes erő nem hagyja, hogy baja essen hanem megállítja a zuhanását és sérülések nélkül ér talajt a lába.

Aztán hirtelen felébredt és valami furcsa érzés járta át az összes porcikáját, mint amikor az ember a félig elzsibbadt végtagjait akarja mozgatni, de azok alig reagálnak erre. Ráadásul ez az érzés szinte az összes tagjára kiterjedt.

Beletelt 1 perc is mire felkászálódott az ágyból. - Mi a fene volt ez? - kérdezte hangosan magától.

- Csak egy rossz álom, ez csak egy rossz álom volt... - Bement a fürdőbe és vett egy langyos zuhanyt. Ezután visszafeküdt és némi forgolódás után ismét elnyomta az álom.

...

Másnap reggel.

Megyer felkelt, felöltözött, rendbe szedte magát és elment reggelizni.

A Csarnok már nyüzsgött az emberektől. Mivel önkiszolgáló pultról lehetett válogatni, így kedvére választhatott reggelire valót.

A finomra sikeredett reggeli után elindult a Fényházhoz.

...

Megpillantott egy fák szegélyezte, természettel harmonizáló, fából épült nagy házat, míves faragványokkal díszítve.

- Biztosan ez kell az legyen, máshol ilyen erdőkertet nem tudok elképzelni. - vonta le magában a konklúziót az ifjú.

Megpillantott a nyitott ajtó előtt egy nőt aki harmincas éveiben járhatott ránézésre.

- Jó helyen járok, ez itt a Fényház? - kérdezte a fiatalos arcú hölgytől.

- A lehető legjobb helyen. Miben segíthetek?

- Ide küldtek felmérésre. Az újak közül vagyok. Megyernek hívnak.

- Igen, fáradjon csak beljebb. Engem Marának hívanak és én vagyok itt a szellemi vezető. Meglep, hogy ilyen korán ideért. Mások először ilyenkor szoktak tenni pár kört a Klán területén, hogy kiszellőztessék fejüket a tesztek előtt.

- Na igen, erre én is gondoltam, de jobb túlesni ezen az egészen minél előbb. Már nagyon várom, hogy elkezdhessem munkát itt.

 - Nagyon jó jel, hogy már most ennyire lelkesedik. Akár neki is kezdhetünk. - Tekintett Mara a szomszédos szobában álló fotelekre.

Átmentek a másik szobába. - Foglaljon helyet, kedves Megyer. 1 perc és kezdünk. Mara becsukta a szemét és vett egy mély levegőt és utána lassan kifújta. Ezt megismételte hétszer. - Ezzel meg is van az objektív személyiség elemzés alapja, egy rövid meditáció. Elsajátíthatja maga is ha érdekli, mert munka közben is le lehet így vetni a gátló energiákat.

- A későbbiekben minden bizonnyal visszatérek ide. - Mosolyodott el Megyer.

-A tesztek azért fontosak, mert a Klán vezetősége szeretné újoncait egy kicsit megismerni mind fizikai, mind szellemi minőségben, hogy amikor arra kerül a sor, már a megfelelő helyen tudja őket alkalmazni. Ezenkívül amikor kilép ebből az épületből, akkor már többet fog tudni saját magáról, ami jó hatással lesz az önbizalmára is.

-Akkor kezdjük teszteket...

- Van bármilyen telekinetikus vagy idomár képessége?

- Nincs, ha csak azt nem számolom, hogy hány alakalommal mentett meg súlyos sérülésektől a véletlen. - Felelte Megyer.

- Értem. - Felelte Mara elismerő tekintettel. - Jöjjön a második kérdés.

...

- Elérkeztünk a utolsó szakaszhoz, ami egy vezetett személyes meditáció lesz. Ezáltal jobban megismerheti majd a önmagát. Mostantól viszont személyes hangnemben szólunk egymáshoz.

- Már nem vagy kívülálló Megyer.

- Először is helyezkedj el kényelmesen. Csukd be a szemeid, lazítsd el minden izmod és hagyd a gondolataid szabadon áramolni. Az elkövetkező pár percben figyelj a légzésedre. Utána végigvezetlek a megismerés útján, csak kövesd mindvégig a hangomat.

Néhány perccel később.

Mara lassú és határozott hangon elkezdte vezetni a meditációt:

- Már ellazult minden izmod a testeden... Az elméd lassan megnyugszik, a gondolattengered már nem háborog... A légzésed egyenletessé vállt... A kilégzéssel együtt eltávozik minden negatív energia a testedből... A belégzés új energiával tölti fel a tested és egyre jobban érzed ezt az energiát.

- Egy szobában vagy... Ebben a szobában van egy fehér ajtó... Odalépsz az ajtóhoz... Megfogod a kilincsét... Lenyomod a kilincset és ahogy kinyitod az ajtót, úgy egyre jobban beáramlik a fény a kinyíló ajtó mellett.

- Az ajtót kinyitva egy gyönyörű kertet látsz... A kert tele van színekben gazdag virágokkal, melyek egy utat szegélyeznek... Most elindulsz ezen az úton lassú léptekkel.

- Érezni kezdesz egy erőteljes és tiszta energiát az út vége felől... Gyorsulnak a lépteid... Ahogy egyre jobban közeledsz az energia forrásához, úgy egyre jobban beléd sugárzik annak a tisztasága.

- Érzed már a tested minden sejtjében... Áthatja az idegrendszered, az ereid, a csakráid, az energia utaid, a szívedet és legvégül az egész aurádat.

- Érzed, hogy már nagyon közel vagy hozzá, csak egy karnyújtásnyira.

- Ez az energia túlragyog tízezer napot és tisztább a fénye mint bármelyik fénynek amit eddig láttál...

- Most pedig lassan kinyújtod mindkét kezed... Átöleled ezt az energiát... Az energia beleköltözik az aurádba, a szíveden át eljut a tested minden pontjába.

- Haza tértél.

Megyer egy álomszerű állapotba került, amely nem tartott fél percnél tovább.

Ezután hirtelen mély levegőt vett és kinyitotta a szemét.

- Ez mi volt pontosan? - kérdezte olyan tekintettel, mint aki szellemet látott.

- Ez szokott történni, amikor valakinek segítünk megnyitni a magasabb tudatát egy rövid ideig.

-Ilyenkor a test, a tudat, az aura, a tudatalatti és a lélek eggyé válik egy ideig.

- Érezhetsz most bizsergést, idegen érzéseket, új emlékeket, új gondolatokat és a tested is átalakul bizonyos szempontból.

Egy ősi megtisztulási szertartás átalakított és minden esetben személyre szabott, vezetett meditációja volt az amit Megyer megtapasztalt.

- Támadt egy furcsa érzésem, amit nem tudok hova tenni. Ahhoz hasonlít talán, mint amikor elektrosokk éri a testemet. Mindenem bizsereg és szomjas is vagyok de rettentően.

- Tessék, igyál. - Átnyújtott az ifjúnak egy nagy pohár vizet. - Ez teljesen megszokott. Átalakul a tested mint minden meditáció után teszi azt egyébként. - Megyer kiitta közben a pohár vizet

- Az imént elvégzett önismereti túra viszont több ezer meditációnak is megfelelhet, de ez személyenként változó. Nálad úgy néz ki, hogy elég sikeres volt.

- Nem is tudom mit mondjak.

- Megmondom őszintén, hogy nem vártam sokat ettől a szellemi elmélyüléstől, de most olyan életerőt érzek, amit eddig soha.

- Örülök, hogy így érzel.

- Most már a mai nap további részében pihenj. Ma sokat tettél magadért. Fejlődtél.

- Ezután másképp fogod látni a világot és önmagadat is.

- Köszönöm ezt a szép utazást!

- Hogy ezt hányan mondták már nekem - mosolyodott el a lány. Most pedig indulj és pihend ki magad. Még találkozunk!

- Minden jót! - Búcsúzott az ifjú.

Megyer visszatért a lakrészébe és egészen új ötletei támadtak, amelyekre korábban nem gondolt.

Elő vett egy tucat papírt, egy íróeszközt és leült az íróasztalához.

Estig dolgozott az új ötleteinek a tervein.

...

Másnap reggel.

Végzett a reggelizéssel és elindult a Csarnok teteje felé, hogy megkeresse Oberont a továbbiakkal kapcsolatban.

Egy hosszú levegőben függesztett fém hidacskán ment keresztül, amikor hirtelen úgy érezte hogy kimegy a a talaj a lába alól.

- Földrengés! - Jelentette ki magának hangosan.

Amint ez elhangzott, elkezdtek pattogni a hidat függesztő kábelek.

Épp vissza akart volna fordulni, de a szerkezet továbbra is imbolygott.

Fémes deformáció hangja hallatszott, majd két pillanattal később... - Csatt.

Éppen, hogy Megyer felfogta ennek a baljós hang jelentését, már zuhant is le a szerkezet úgy 25 méteres magasságból.

Látta, hogy közeledik gyorsan a talaj, de a halál réme nem kísértette.

Ehelyett hirtelen bizsergést kezdett el érezni. - Már félúton vagyok a talaj felé - gondolta.

Egy pillanattal később már csak az óriási szelet érezte és két pillanat után megállt a zuhanása.

Földet ért és megszűnt a kis szélvihar.

Véget ért a földrengés. Az épületnek egyébként semmi baja sem lett, de a függőhídról ugyanezt már nem lehet elmondani.

Ez hihetetlen. - gondolta - Mi történt? - nézelődött körbe kitágult szemekkel, majd felállt, de így sem látott senkit a környéken.

Ekkor azonban eszébe jutott, hogy fenn látott pár embert, így hát felnézett.

Valami csendélethez fogható látvány fogadta - fél tucat ember, köztök Oberonnal elképedve mozdulatlanul nézték őt.

- J... Jól vagy? Nem esett bajod?.

- Fogjuk rá. Csak a büszkeségem csorbult egy kicsit. Mondjátok, kinek köszönhetem, hogy megmentett?

- Nem volt időnk megmenteni, olyan gyorsan történt. Valaki lentről segíthetett.

- Itt bizony nincsen senki. Még jó is, mert így nem esett valakinek a fejére ez a méretes híd. Egyébként nem a Káposztavállalattól vettétek véletlenül ezeket a drótköteleket? - Kérdezte a megmenekült ifjú.

- Eddig nem is említetted, hogy légidomár vagy.! - Szegezte rá Oberon a mondatot Megyerre meglepettségtől zengő hangjával.

- Mi? Én légidomár? Ugyan már.

- Csak van a Karaklánban valaki aki megmenthetett engem. - Felelt hitetlenkedve Megyer.

- Vannak néhányan, de ők elmentek a Levegőtemplom szigetre gyakorolni és tanulni.

- Én aztán nem vagyok légidomár... Válaszolt reflexből a sokk hevében. Ezután legyintett a kezével, majd a leszakadt híd megmozdult, felemelkedett és aztán ugyanolyan gyorsan visszazuhant a padlóra egy heves porfelhő kíséretében.

- Vagy talán mégis.!?? Hogy lehet ez?

- Beszélnünk kell! Gyere fel a tárgyalóba. Látod azt a csigalépcsőt ott? Az többszörösen túlbiztosított, a Klán saját gyártmánya. - invitálta felfelé Oberon.

A földrengések a fennsíkon megszokottak voltak. Komoly kárt nem okoznak a rengések csak nagy ritkán. Egy hídon állni ilyenkor nem egy életbiztosítás.

Beértek a tárgyalóba.

- Valószínűleg a Maránál tett látogatásod hozta meg a gyümölcsét, mert volt már rá egy példa, úgy két hónappal ezelőtt. Akkor is az egyik újonc ébredt a képességének tudatára.

- Szóval, ezért... A Levegőtemplom szigetre kell menned. A képességeidet ezáltal még inkább a világ segítésére tudod majd fordítani.

- Van egy szóbeli megállapodásunk Tenzin mesterrel, hogy minden légidomárt odaküldünk tanulni és ellátjuk a szükséges technikai eszközökkel a szigetet. Amikor aztán ott megkapják az újonc idomárok az alapkiképzést, akkor szabadon visszajöhetnek ide, ha akarnak.

- Aki ott marad tanulni az aztán bármikor visszajöhet ide, aki pedig eljött onnan, az bármikor visszamehet oda amikor úgy érzi.

- A légidomár Karaklánbeliek mind tagjai a Klánnak és a levegő nomádjainak.

- A céljaink hasonlóak, csak az eszközeink különböznek.

- Mikor indulhatok? - Kérdezte az ifjú, céltudatot sugárzó, izgatott tekintettel.

- Meg kell még szervezni az utadat és a szigettel is beszélnem kell rádión, ezért a holnapi nap folyamán indulsz majd.

- Akkor azt hiszem írok egy levelet a szüleimnek. Úgy láttam egész jól működik a légipostájuk - Közölte Megyer, majd elmosolyodott.

Erre Oberon - Mi tagadás... Egész jól működik a levélkézbesítés.

- Akkor további szép napot - elköszöntek egymástól.

...

Másnap elindult a Levegőtemplom sziget felé.

A Karaklán Legendája - felvezetés

Elindult a Karaklán Legendája című blogom.
Az ihlető animációs sorozat, az Avatár: Korra Legendája története után nem sokkal veszi kezdetét a történet.


A Karaklán védi az emberiséget és tiszteletben tartja a szellemvilágot. Emellett bolygóbarát módszereket és technológiákat fejleszt, eközben igyekszik jó példát mutatni a világ számára.

Karaklán városkája a Föld Királyságának egyik eldugott fennsíkján található, 2,5 órás léghajó útra a köztársaságvárosi agglomerációtól.

Lakosai nem a paradicsomban élnek, hanem a Karaklán berkeiben ahol akad kihívás a mindennapokban - különösen amikor gyorsan megoldást kell találni egy felmerülő problémára.

A klán egyre nagyobb ipari szereplővé nőtte ki magát az idők során, de emellett a spiritualitásban is otthon van.

A Karaklán valamelyest hasonlít a Fémklánhoz, de itt a Szilícium völgy dinamikája összekapcsolódik a bolygó iránt érzett tisztelettel és szeretettel.



Készült egy ceruzarajz Karaklán város egy részéről, amely jelenleg a fejlécet díszíti.
Egy-egy rajz várható néha.

Műszaki irányultságom miatt bele kerülnek a történetbe technológiai konkrétumok is, egy kicsit a Csillagkapura emlékeztetve.